A rózsaszín ruhák és bolyhos szőrű kismacskák iránti szeretetével Umbridge első pillantásra nevetség tárgyának tűnik a sok szabályával, rendeletével és fegyelmezésével.
"Mint Margaret Thatcher." - jegyzi meg Staunton. Ám jóságos külseje, nem odaillő nevetései és az iránti eltökélt vágya, hogy megszerettesse magát, csupán álarcként szolgálnak: egy nagyon komoly, zavart elméjű, kegyetlen és bántalmazó emberi teremtés rejlik mögöttük.

Az új Sötét varázslatok kivédése tanárként a Roxfortba érkezve, Umbridge hű Cornelius Caramelhez, a Mágiaügyi Miniszterhez és annak Harryt lejárató kampányához. Miután roxforti Főinspektornak nevezik ki, ragaszkodik hozzá, hogy mindennek az ő elképzelései szerint kell folyni, ezzel odáig megy, hogy végül a törvényhozást is saját kezébe ragadja.
"Azon mesterkedik, hogy, ezzel a borzalmas kifejezéssel élve, megtisztítsa a Roxfortot. A célja az, hogy a dolgok szabályszerűen és tisztán menjenek, mindenki úgy gondolkodjon, ahogy ő. Tipikus náci viselkedésmód. Egyáltalán nem is szereti a gyerekeket." - mondja szerepéről Imelda. (Yates Oliver North-tal (híres amerikai volt katona, a vietnami háborúban is harcolt - a szerk.) állítja párhuzamba, aki "ment és elvégezte a piszkos munkát, mert tudta, hogy a kormány ezt várja tőle. Umbridge ugyanilyen; azon van, hogy megszabaduljon Harry Pottertől, mert a minisztérium ezt szeretné.")

Umbridge pasztellrózsaszín ruhái ellenére jelentős előrelépést tesz a sorozat eddigi történetében legsötétebb színek felé. Ez a mostani rész Rowling több, mint 800 oldalas ötödik könyvéből készült. A könyvsorozat hetedik és egyben utolsó része pár héttel a filmpremier után jelenik meg. A hatodik epizód filmes adaptációját szintén David Yates rendezi, és még ebben az évben elkezdik forgatni. 2008. novemberében kerül majd a vászonra a Warner Brothers produkciójaként.

Egyáltalán nem gonosz
Egy londoni hotel díványán terpeszkedve, Imelda Staunton magasságát (alacsonyságát) leszámítva nem is különbözhetne jobban filmbéli karakterétől. A brit nyárhoz optimistán bézs színű vászonnadrágba, kék ujjatlanba és krémszínű kardigánba öltözött, a haja sötétebb, de kevésbé áll szigorúan, mint Umbridge-é, szívélyes mosolya elüt szerepbeli vicsorgó vigyorától. Igazán kedvesnek tűnik...

...Staunton meg van róla győződve, hogy Umbridge nem egy egysíkú gonosz szereplő. "Úgy kell megformálni, hogy valóságosnak tűnjön" - meséli, és elismeréssel jegyzi meg, hogy David Yates lefaragott a gonoszságából. "Azt akartam, hogy nevetséges, vicces, ugyanakkor valódi és fenyegető legyen." A szerep lehetőséget adott rá, hogy magas, kislányos hangon affektáljon, és hátbozongató, hamis nevetést produkáljon, ugyanakkor saját bevallása szerint Imelda rendkívül nehéznek találta azt a jelenetet, amikor Umbridge azzal bünteti meg Harryt, hogy a fiúnak egy olyan pennával kell írnia, ami felhasítja a kézfejét, és ettől vérzik a keze.
"Szörnyű volt! A felvétel alatt rendben voltam, de utána! Egy darabig bele kell bújnod abba a bőrbe, és nem túl kellemes hely. Egy olyan felnőtté, akik bántalmazza azt a gyereket, és akár van saját gyereke, akár nincs, egy nő számára elképzelhetetlen, elviselhetetlen és megbocsáhatatlan az ilyen tett."

30 éves munkával maga mögött Staunton valószínűleg minden idők egyik legnagyobb rejtett tehetségének bizonyult, amikor a Vera Drake-ben eljátszotta az ötvenes évekbeli Londonban élő, kedves, teázgató néni címszerepét, aki a törvényekkel ellentétesen, terhességet szakít meg olyan nőknél, akik nemkívánatosan estek teherbe. Az alakításért 2004-ben a Velencei Filmfesztiválon elnyerte a legjobb színésznőnek járó díjat, és jelölték Oscarra és Golden Globe-ra is.
"A Vera Drake egyfajta összegzése mindannak, amit addig csináltam. Sosem voltam igazán nagy sztár, és úgy öt vagy hat évvel ezelőtt elgondolkoztam rajta, hogy 'Mindig nagyon megbízható voltam; megjelentem, eljátszottam a szerepemet, majd hazamentem. Mellékszerepeket és főszerepeket is kaptam a színpadon, fantasztikus színészi munkásságom van, sok fontos momentummal. Az én karrierem ez, és elégedett is vagyok vele.' De ott motoszkált egy kis 'Bárcsak szerepelhettem volna egy szép filmben' érzés. Azonban azt gondoltam, 'Ez sosem történik meg.' És utána jött a Vera Drake!"...

...Staunton ezután kisebb filmes szerepeket kapott, feltűnt többek között a Született feleségekben és a Steven Segalos-féle Árnyékemberben is, ami nem bizonyult csodás élménynek számára.
Nem úgy, mint a Harry Potter, ami még a várakozásainál is jobban sikerült. "Azt hittem, abból fog állni, hogy egy csomót hadonászok a pálcámmal meg ilyenek. De valójában rengeteg dolgot kellett csinálnom Dannel és a többi gyerekkel. Csodás színészi munka volt annak ellenére, hogy ez inkább "speciális-effektes" szerep."